Thomas Gordon kaliforniai pszichológus, aki negyven évvel ezelőtt fedezte fel, hogy nemcsak a pszichoterapeuta beszélgethet gyerekekkel úgy, hogy azoknak tényleg legyen kedvük mesélni, hanem ez megtanítható a szülőknek is. Így kezdődött. Azóta harmincnégy országban, húsz nyelven tanítják tréningjeit.
A legelső - a szülőknek szóló - tréning után megszületett a tanároké, aztán a tizenévesek nem kevésbé fantasztikus programja, és van egy nagyszerű női hatékonysági tréning is. A tanfolyamok általában 30 órásak.
Mi is az a GORDON-MÓDSZER?
Az utóbbi években sokféle személyiségépítő tréning hódította meg a magyar közönséget. Mintha egyre kevesebben nyugodnának bele abba, hogy fejlődésük huszonévesen lezárult volna. Mit nyújt a továbblépni kívánóknak a Gordon-tréning, melyről 1987 óta hallani itthon?
Eszközt elsősorban kapcsolati nehézségeik megértéséhez és megoldásához. A Gordon-módszer nem csodaszer, nem akaraton kívül - vagy akár
erőfeszítéseinktől függetlenül - hat. Gordon elképzelése az emberi kapcsolatokról nagyon egyszerű.
Először is három alaphelyzet felismerését tanítja meg. Vannak gondtalan időszakok, ezek jó alkalmak a kapcsolat „melegítésére”, de bárki által megtanulható készségeket tanít a „Te problémád”, az „én problémám” és a „mi problémánk” helyzetekre is.
Amikor ugyanis bármelyik félnek gondja van a másikkal, hagyományos megoldásaink majdnem mindig a probléma mélyítése felé sodornak. Vagy legalább is megszüntetik az illető beszélhetnékjét. Ha a másiknak van baja, többnyire saját szempontjainkat, kritikánkat, jó tanácsainkat osztjuk ki, vagyis „elvesszük a labdát” a másiktól. Ha pedig mi érezzük rosszul magunkat, akkor azonnal a másik embert kezdjük hibáztatni, értékelni, vagy utasítani. A dolog mindkét esetben fordítva működne jól. Erről minden Gordon-tréninget végzett hallgatónk már az első próbálkozásainál megbizonyosodik. A „te problémádnál” akkor segítek igazán, ha nem teszem hozzá saját gondolataimat, hanem meghallgatásommal azt teszem lehetővé, hogy szembenézz a gondoddal és dolgozz rajta, anélkül, hogy figyelmedet elvonná a védekezés. Az „én bajom” esetén pedig azzal nyerhetem meg legkönnyebben az együttműködésedet, ha ítélkezés nélkül elmondom, miért rossz nekem, amit csinálsz: milyen érzést váltottál ki, és mi hárul rám következményként abból, amit tettél.
Dióhéjban ennyi!

Vannak persze kombinációk és „alesetek”, melyeknél Gordon (és a „gordonosok”) tapasztalata szerint más és más eszköz lesz hatékony. Ezeket megtanulni pedig csak azért nehéz, mert pontosan az ellenkezőjére vagyunk tanítva, generációk óta. Ezer apró rádöbbenés, érzés-felidézés, saját élményt feldolgozó gyakorlat segít a tréningen felismerni, hogy itt nem pusztán beszélgetési technikát tanulunk, hanem egy gyökeresen más kapcsolati szemléletet. A végeredmény pedig a harag, sértettség és önutálat felszámolása a fontos kapcsolatainkban. Ütközéseinknél ugyanis nem lesz többé vesztes: nem maradok alul, de nem is gyűrök le senkit. Ez nem puszta ígéret. Pontosan annyira beteljesül, mint az, hogy ha valaki megtanul angolul, azt többé nem lehet angolul „eladni”. Emellett nemcsak a közeli kapcsolatok simulnak, hanem általában is javul az illető fellépése, kevesebb lesz a konfliktusa, s azt a keveset is jobban tudja kezelni. Ez érezhető a családi és a munkakapcsolatokban csakúgy, mint a futó ügyek intézése közben.